Tartalomjegyzék
2026. évi törvény a vagyonadóról
[1] Magyarország Alaptörvénye alapján mindenki teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően járul hozzá a közös szükségletek költségeinek viseléséhez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár, ezért a jelentős vagyonnal rendelkezőktől elvárható a közös szükségletekhez való fokozottabb hozzájárulás.
[2] A vagyonadó célja erre figyelemmel a kiemelkedő vagyoni helyzetben megtestesülő teherbíró képesség arányos bevonása a közös szükségletek költségeinek viselésébe. Bevezetésével a közterhek rendszerében a jövedelmi és fogyasztási viszonyok mellett kellő hangsúlyt kap a teherviselés harmadik pilléreként az adózók vagyoni helyzete.
[3] Figyelemmel arra, hogy a jogrendszer sajátosságai alapján az elkülönült vagyon önálló jogalanyisággal rendelkezhet, indokolt az így elkülönített vagyontömegek közteherviselésbe való bevonása is.
[4] Az Országgyűlés mindezekre figyelemmel, az adórendszer kiegyensúlyozottabbá tétele, valamint a közös szükségletek fedezéséhez való méltányos hozzájárulás biztosítása érdekében a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. FejezetAlapelvek
1. §
[Az adóköteles vagyon teljességének elve]
(1) Az e törvényben foglalt kivételekkel az adóalany vagyonába tartozó minden vagyonelemet figyelembe kell venni az adókötelezettség megállapítása során.
[A valósághű vagyonfeltárás elve]
(2) Az adóalany köteles az adókötelezettség megállapításához szükséges adatokat, tényeket és körülményeket hiánytalanul és a valóságnak megfelelően feltárni.
[A kétszeres figyelembevétel tilalma]
(3) Ha e törvény rendelkezései alapján az adóalany ugyanazt a vagyonelemet vagy ugyanazt az értéket többször lenne köteles figyelembe venni az adóalap megállapítása során, e kötelezettség csak egyszer terheli. Ha e törvény rendelkezései alapján az adóalany ugyanazon a ténybeli alapon többféle jogcímen csökkenthetné az adóalapját, e lehetőség csak egy jogcím alapján illeti meg.
[Az adóelkerülés tilalmának elve]
(4) A vagyonadó-kötelezettség tekintetében a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. A törvény céljával ellentétes minden olyan értékmeghatározás, jogügylet vagy más magatartás, amely a törvény értékelési vagy adóalap-megállapítási szabályainak megkerülésére irányul.
(5) Az állami adó- és vámhatóság az (4) bekezdés szerinti rendeltetésszerű joggyakorlást a vagyonadó bevezetésének a köztudomásúvá válásától kezdődő időszakra vizsgálja.
(6) Rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősül a szerződés vagy más jogügylet, ha az adóalany igazolja, hogy a döntést valós gazdasági, vagy az adókötelezettségtől független méltányolható körülmények indokolták
II. FejezetÉrtelmező rendelkezések
2. §
E törvény alkalmazásában:
1. adózási szempontból átlátható személyegyesítő szervezet: a magyar vagy külföldi jog alapján létrejött olyan szervezet, személyi egyesülés vagy elkülönült tulajdon- vagy jogközösség, amelynek működésére irányadó jog alapján a rendelkezésére álló vagyon vagy annak hozama nem a szervezet, hanem közvetlenül a tag vagy más résztvevő vagyonának, illetve bevételének minősül, ideértve különösen a polgári jogi társaságot és az ezen feltételeknek megfelelő partnershipet, de ide nem értve a vagyonkezelési adóalanyt;
2. befektetési nemesfém: az aranyból, ezüstből, platinából vagy palládiumból készült, jellemzően rúd, tömb, lemez, lapka, érme formájú ingó dolog, amelynek finomsága és nemesfémtartalma megállapítható, és amelynek piaci értéke a benne foglalt nemesfém piaci értékéhez igazodik;
3. belföldi illetőségű magánszemély: a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 2. pontja szerinti belföldi illetőségű magánszemély, továbbá az a magyar állampolgár, aki egyidejűleg más állam állampolgárságával is rendelkezik, akkor is, ha belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerinti lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel; azzal, hogy nem minősül belföldi illetőségű magánszemélynek;
a) a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély, akit Magyarországon a magyar jogszabályok alapján nyilvántartásba nem vett külföldi munkáltató kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztat, a magyarországi munkavégzés megkezdésének napjától számított 5 évig,
b) az a magyar állampolgár, aki – függetlenül attól, hogy egyidejűleg más állam állampolgárságával is rendelkezik-e –a tárgyév utolsó napján legalább 10 éve életvitelszerűen külföldön él,
c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény 85. § hatálya alá tartozó, huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező személy, feltéve, hogy a tárgyévben – a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – kevesebb mint 183 napot tartózkodik Magyarország területén;
4. belföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany: az a vagyonkezelési adóalany, amely magyar jog alapján jött létre, továbbá az a nem magyar jog alapján létrejött vagyonkezelési adóalany, amelynek tényleges irányítási helye Magyarországon van;
5. belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság: az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés o) pontja szerinti, külföldi jog alapján bejegyzett, belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság;
6. egyéni vállalkozó: az Szja tv. 3. § 17. pontja szerinti egyéni vállalkozó;
7. ékszer: személyi díszítésre szolgáló kis tárgy ideértve különösen a gyűrűt, karkötőt, nyakláncot, melltűt, fülbevalót, függeléket, medaliont, nyakkendőtűt, kézelőgombot;
8. értéknövelő beruházás: az ingatlan szokásos piaci értékét növelő, bizonylattal igazolt ráfordítás, ideértve különösen az ingatlan bővítésére, átalakítására, korszerűsítésére vagy rendeltetésének megváltoztatására fordított igazolt kiadást; nem minősül értéknövelő beruházásnak az ingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges szokásos karbantartás és javítás költsége;
9. földhasználat: a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti földhasználati jogosultság és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti földhasználati jog;
10. független személyek: az Szja tv 3. § 69. pontja szerinti független feleknek minősülő személyek
11. gazdasági társaság: a Ptk. szerinti gazdasági társaság, valamint a külföldi jog alapján létrejött, a Ptk. szerinti gazdasági társaságnak megfeleltethető jogi személy;
12. gépjármű: szállító vagy vontató eszköz, amelyet beépített erőgép hajt;
13. gyűjtemény: gyűjtői tevékenység eredményeként létrejött, jellegük, ritkaságuk, származásuk, rendeltetésük vagy más közös gyűjtési szempont alapján egységet alkotó ingó dolgok összessége, amelynek egységességében megnyilvánuló értéke meghaladja egyes darabjainak együttes értékét;
14. halasztott adókötelezettség: a rejtett tartalékok tényleges realizálásakor a következő üzleti években várhatóan felmerülő nyereségadó összege; vagy amennyiben a várható nyereségadó összege megalapozottan nem becsülhető, a rejtett tartalékok 15 százaléka;
15. holdingvállalkozás: az olyan gazdasági társaság, amelynél az utolsó lezárt üzleti évi egyedi beszámoló mérlegében a társasági részesedések értéke az összes eszköz értékének legalább a 90 százalékát képviseli;
16. ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog, ide nem értve a lábon álló termést és terményt;
17. ingó dolog: az ingatlannak nem minősülő dolog, ideértve a lábon álló termést és terményt is, kivéve a pénzeszközt, az értékpapírt és a befektetési nemesfémet;
18. jármű: vízi jármű, légi jármű, gépjármű és minden más, a közúti közlekedés szabályairól szóló miniszteri rendelet szerinti jármű;
19. jelentős felújítás: az ingatlanon végzett olyan felújítás, melynek költsége eléri ügyleti értékének 20 százalékát;
20. kiemelt értékű ingatlan: az az ingatlan, amelynek a 15. vagy 16. § alapján meghatározható számított értéke, illetve a 19. § (6)-(7) bekezdése alkalmazásával megállapított forgalmi értéke az 500 millió forintot eléri;
21. kriptoeszköz: az Szja tv. 3. § 102. pontja szerinti kriptoeszköz;
22. külföldi illetőségű magánszemély: a belföldi illetőségű magánszemélynek nem minősülő magánszemély;
23. külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany: a belföldi illetőségű vagyonkezelési adóalanynak nem minősülő vagyonkezelési adóalany;
24. lakás: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel, ideérve az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építményt is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lévő lakóház a hozzá tartozó kivett területtel együtt; nem minősül lakásnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség, még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (például garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.);
25. légi jármű: a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény szerinti légi jármű;
26. magánalapítvány: az alapító, a csatlakozó vagy az alapító, csatlakozó hozzátartozója, mint kedvezményezett érdekében a Ptk. rendelkezései szerint létrehozott alapítvány, továbbá a nem közhasznú vagyonkezelő alapítvány, függetlenül az alapító, a csatlakozó és a kedvezményezett személyétől;
27. mezőgazdasági ingatlan: a termőföld, valamint az ingatlan-nyilvántartásban major, mocsár, zártkert, tanya és egyéb mezőgazdasági ingatlan elnevezéssel nyilvántartott ingatlan
28. mezőgazdasági őstermelő: az Szja tv. 3. § 18. pontja szerinti mezőgazdasági őstermelő;
29. műtárgy: az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 8. számú melléklete szerinti műalkotás, gyűjteménydarab és régiség;
30. országos tömeges ingatlanértékelési modell: az állami adó- és vámhatóság által működtetett, a lakások, illetve a felépítménnyel nem rendelkező mezőgazdasági ingatlanok statisztikai alapú tömeges értékelésére és számított értékének meghatározására szolgáló modell;
31. rejtett tartalék: a gazdasági társaság utolsó lezárt üzleti évi beszámolója mérlegében befektetett eszközként kimutatott ingatlanok, társasági részesedések és értékpapírok piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti pozitív különbözetnek az ezen eszközökhöz kapcsolódó halasztott adókötelezettséggel csökkentett összege, azzal, hogy rejtett tartalék összege nulla, ha a könyv szerinti érték azonos a piaci értékkel és a rejtett tartalék negatív nem lehet;
32. szokásos piaci érték: az Szja tv. 3. § 9. pontja szerinti szokásos piaci érték, a tőzsdén nem forgalmazott részvény, a vagyoni betét, az üzletrész és más hasonló, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés saját tőke alapján történő értékelésére vonatkozó rendelkezés kivételével;
33. tárgyév: a naptári év, azzal, hogy
a) azon magánszemély esetén, akinek belföldi illetősége a naptári évben megszűnik – feltéve, hogy a naptári év végéig ismételten belföldi illetősége nem keletkezik – a tárgyév a január 1-jétől belföldi illetőség megszűnését megelőző napig terjedő időszak
b) azon vagyonkezelési adóalany esetén, amelynek belföldi illetősége a naptári évben megszűnik – feltéve, hogy a naptári év végéig ismételten belföldi illetősége nem keletkezik –a tárgyév a január 1-jétől a belföldi illetőség megszűnését megelőző napig terjedő időszak,
c) azon vagyonkezelési adóalany esetében, amely a naptári évben megszűnik, vagy amelynek vagyonkezelési adóalanyi minősége az azt megalapozó szervezet, jogviszony vagy elkülönített vagyontömeg megszűnése, illetve az elkülönített vagyon teljes kiadása miatt a naptári évben megszűnik, a tárgyév a január 1-jétől a megszűnést megelőző napig terjedő időszak.
34. társasági részesedés: a gazdasági társaságban lévő, a számvitelről szóló törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) szerinti tulajdoni részesedést jelentő befektetés, valamint az annak megfelelő, vagyoni és egyéb tulajdonosi jogokat biztosító befektetés, kivéve a kollektív befektetési értékpapírt;
35. tényleges irányítási hely: az az állam, amelyben a vagyonkezelési adóalany működésének egészére vonatkozó meghatározó stratégiai, irányítási és gazdasági döntéseket ténylegesen meghozzák; ennek meghatározása során valamennyi releváns tényt és körülményt figyelembe kell venni, így különösen azt, hogy hol hozzák meg a vagyon befektetésére, kezelésére, hasznosítására, felhasználására és kiadására vonatkozó meghatározó döntéseket, valamint, hogy hol (mely államban) fejti ki a tevékenységét az e döntések meghozatalára ténylegesen jogosult személy vagy személyek. Figyelembe kell venni azt is, ha a belföldi illetőségű vagyonrendelő, alapító vagy más személy a vagyon kezelésére, befektetésére, hasznosítására, felhasználására vagy kiadására vonatkozó meghatározó döntésekre tényleges befolyást gyakorol; nem tekinthető a tényleges irányítás helyének önmagában az a hely, ahol a más helyen ténylegesen meghozott döntést formálisan jóváhagyják, dokumentálják vagy végrehajtják; ha a vagyonkezelési adóalany bármely vagyonrendelője vagy alapítója belföldi illetőségű magánszemély, ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a vagyonkezelési adóalany tényleges irányítási helye Magyarországon van; a vélelmet bármely kedvezményezett belföldi illetősége is megalapozza, ha e kedvezményezett a vagyon kezelésére, befektetésére, hasznosítására, felhasználására vagy kiadására vonatkozó meghatározó döntésekre tényleges befolyást gyakorol; a vélelem megdöntéséhez bizonyítani kell, hogy a vagyonkezelési adóalany működésének egészére vonatkozó meghatározó stratégiai, irányítási és gazdasági döntéseket ténylegesen Magyarországon kívül hozzák meg;
36. termőföld: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván, továbbá az olyan művelés alól kivett területként nyilvántartott földrészlet, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg van feljegyezve és a felsorolt valamelyik célra hasznosítják, ide nem értve a földrészleten bármilyen célra létesített épületet;
37. utolsó lezárt üzleti évi beszámoló: az adóbevallás elkészítésekor rendelkezésre álló legutolsó üzleti évi beszámoló;
38. üzleti évi beszámoló: a számviteli törvény szerinti egyedi beszámoló, illetve összevont (konszolidált) éves beszámoló, továbbá bármely elismert és alkalmazható pénzügyi beszámolási keretrendszer (számviteli standard) szerint elkészített és elfogadott éves, illetve összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatás;
39. vagyonelem: az adóalany tulajdonában álló vagy az adóalanyt bármely jogcímen megillető, pénzben kifejezhető értékkel rendelkező valamennyi dolog, jog, követelés, jogosultság és egyéb vagyoni vagy gazdasági érték, ideértve különösen az ingó dolgot, az ingatlant, a pénzeszközt, befektetési nemesfémet és drágakövet, a társasági részesedést, a személyegyesítő társaságban vagy más, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben fennálló tagsági vagy részesedési jogot, az értékpapírt, a pénzügyi eszközt, a kriptoeszközt, a biztosítási szerződés alapján fennálló jogot, valamint az opciós és más szerződéses jogosultságot, függetlenül annak megszerzési vagy keletkezési jogcímétől, elnevezésétől, megjelenési formájától, nyilvántartásba vételétől, átruházhatóságától és realizálásától; vagyonkezelési adóalany esetében a kezelt vagyonhoz, a magánalapítvány vagyonához, illetve a külföldi vagyonkezelési adóalany elkülönített vagyonához tartozó valamennyi ilyen dolog, jog, követelés, jogosultság és egyéb vagyoni vagy gazdasági érték;
40. vagyonelem számított értéke: a vagyonelemnek az e törvényben foglaltak szerint a vagyonadó alapjának meghatározásakor figyelembe veendő értéke;
41. vagyonkezelési adóalany: az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 7. § 30. pontja szerinti bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyon, a magánalapítvány, továbbá a nem magyar jog alapján létrejött olyan szervezet, jogviszony vagy elkülönített vagyontömeg, amely – jogi személyiség fennállásától függetlenül – célja, működése, a vagyon feletti tulajdonosi és rendelkezési jogok elkülönülése, valamint a vagyonrendelő vagy az alapító, a vagyon kezelésére jogosult személy és a kedvezményezett jogállása alapján a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyonnal vagy a magánalapítvánnyal azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetést tölt be;
42. vízi jármű: a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény szerinti vízi jármű.
III. FejezetAz adó alanya és az adókötelezettség
1. Az adó alanya
3. §
Az adó alanya
a) a belföldi illetőségű magánszemély,
b) a külföldi illetőségű magánszemély,
c) a belföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany, valamint
d) a külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany.
2. Az adókötelezettség
4. §
(1) A belföldi illetőségű magánszemély és a belföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany adókötelezettsége a valamennyi belföldi és külföldi vagyonelemére kiterjed (a továbbiakban a belföldi illetőségű adóalanyok esetében: vagyon).
(2) A külföldi illetőségű magánszemély és a külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany adókötelezettsége kizárólag
a) a belföldön fekvő ingatlanára,
b) a belföldön fekvő ingatlanon fennálló vagy ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogára,
c) a magyar jog szerint létrejött gazdasági társaságban fennálló társasági részesedésére, valamint
d) a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező gazdasági társaságban fennálló társasági részesedésre terjed ki (a továbbiakban a külföldi illetőségű adóalanyok esetében: vagyon).
IV. FejezetAz adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok
1. Az adókötelezettség keletkezése
5. §
(1) Az adóalanyt az e törvény szerint vagyona után évente egyszer adókötelezettség terheli.
(2) Az adókötelezettség a tárgyév utolsó napján, az adóalany e napon fennálló vagyona tekintetében keletkezik.
2. Az adó alapja
6. §
(1) A belföldi illetőségű magánszemély és belföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany esetén az adó alapja az adóalany vagyonába tartozó adóköteles vagyonelemeknek a tárgyév utolsó napjára megállapított számított értéke együttes összegéből az adóalanyt ugyanezen a napon terhelő, jogszabályon, jogerős bírósági vagy végleges hatósági határozaton alapuló vagy közokiratba, teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy a kiállítás helye szerinti jog alapján ezeknek megfelelő bizonyító erejű külföldi okiratba foglalt hitel- vagy kölcsönszerződésen alapuló, ténylegesen fennálló és igazolt tartozások összegével csökkentett összegnek az egymilliárd forintot meghaladó része.
(2) A külföldi illetőségű magánszemély és a külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany esetében az adó alapja az adóalany vagyonába tartozó adóköteles vagyonelemeknek a tárgyév utolsó napjára megállapított számított értéke együttes összegéből az adóalanyt ugyanezen a napon terhelő és az adóköteles vagyonelemnek megszerzéséhez, létesítéséhez, fenntartásához vagy értéknövelő beruházásához közvetlenül kapcsolódó, jogszabályon, jogerős bírósági, végleges hatósági határozaton alapuló, vagy közokiratba, teljes bizonyító erejű magánokiratba, vagy a kiállítás helye szerinti jog alapján ezeknek megfelelő bizonyító erejű külföldi okiratba foglalt hitel- vagy kölcsönszerződésen alapuló, ténylegesen fennálló és igazolt tartozással csökkentett összegnek az egymilliárd forintot meghaladó része.
(3) Az adóalap megállapítása során nem kell figyelembe venni a magánszemély személyes használatát szolgáló, valamint az ingatlan rendeltetésszerű használatához szokásosan szükséges berendezési és felszerelési tárgyakat az alábbiak kivételével:
a) a 3 millió forint egyedi értéket meghaladó
aa) műtárgy,
ab) gyűjtemény,
ac) ékszer,
b) a 10 millió forint egyedi értéket meghaladó jármű.
(4) Az adóalap megállapítása során – a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően – figyelembe kell venni azon ingó dolog teljes értékét, amelyet a magánszemély részben vagy egészben egyéni vállalkozói, vagy mezőgazdasági őstermelői tevékenysége folytatásához használ, amely e tevékenységéhez kapcsolódik vagy amely után az adóalany költséget számol el.
(5) A Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetében fennálló tagi részesedést az adóalap megállapításakor kizárólag akkor kell figyelembe venni, ha az a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvény szerinti különleges munkavállalói résztulajdonosi program szervezetében fennálló tagi részesedés.
7. §
(1) Az adóalap meghatározásakor a közös tulajdonban álló vagyonelemeket a tulajdoni hányad arányában kell az adóalany vagyona részének tekinteni; e rendelkezés megfelelően irányadó a több személyt közösen megillető jogra és más vagyonelemre is.
(2) Házastársi közös vagyonba tartozó vagyonelemeknek a házastársak adóalapjában történő figyelembevétele során
a) a házassági vagyonjogi szerződésben, valamint a házastársak egymás között kötött szerződéseiben foglaltak az irányadók,
b) házassági vagyonjogi szerződés hiányában vagy az abban nem szereplő vagyonelemek tekintetében a házastársak választásától függ, hogy a közhiteles vagy hatósági nyilvántartásban, illetve jogszabály alapján vagy pénzügyi, befektetési vagy más szolgáltatás keretében vezetett számlán vagy nyilvántartásban valamelyik házastárs személyéhez rendelten nyilvántartott vagyonelemet kizárólag e házastárs adóalapjában vagy a házastársak adóalapjában egyenlő arányban veszik figyelembe,
c) az a) és b) pontban nem említett vagyonelemek esetén a vagyonelem számított értékét a házastársak adóalapjában egyenlő arányban kell figyelembe venni.
(3) A (2) bekezdés b) pont szerinti választás az érintett vagyonelem tekintetében akkor érvényes, ha a házastársak a 25. § (1) bekezdése szerinti határidőig az állami adó- és vámhatóság által erre a célra rendszeresített űrlapon azonos tartalmú nyilatkozatot tesznek. A választás az adott tárgyévre szól, és mindkét házastársat köti; annak utólagos módosítása is csak a házastársak azonos tartalmú nyilatkozata alapján érvényes. Az adóbevallást a választásnak megfelelően kell benyújtani. Ha a házastársak határidőben nem tesznek azonos tartalmú nyilatkozatot, a (2) bekezdés b) pont szerinti vagyonelem számított értékét a házastársak adóalapjában egyenlő arányban kell figyelembe venni.
(4) A kiskorú gyermek vagyonát az örökölt, a saját keresményként szerzett és az ezek helyébe lépő vagyonelemek kivételével a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő adóalapjában kell figyelembe venni. Ha a szülői felügyeleti jogot a szülők közösen gyakorolják, e vagyont a szülők adóalapjában egyenlő arányban kell figyelembe venni.
(5) A kiskorú gyermek által az örökölt, a kiskorú saját keresményeként szerzett és az ezek helyébe lépő vagyonelemeket a kiskorú gyermek adóalapjában kell figyelembe venni.
(6) Az adózási szempontból átlátható személyegyesítő szervezet rendelkezésére álló vagyont a tagjánál vagy más résztvevőjénél kell figyelembe venni. Több tag vagy más résztvevő esetén a vagyont a szervezet működésére irányadó jog rendelkezései szerint kell a tagok, más résztvevők között felosztani. Ha a felosztás aránya ezek alapján nem állapítható meg, a vagyont a tagok, más résztvevők között egyenlő arányban kell felosztani.
(7) Az adózási szempontból átlátható személyegyesítő szervezetet terhelő tartozásnak a (6) bekezdés szerint a tagra vagy más résztvevőre jutó részét az adóalap megállapítása során a tagot, más résztvevőt terhelő tartozásként kell figyelembe venni, feltéve, hogy a tartozás egyébként megfelel az e törvény szerinti levonhatósági feltételeknek.
8. §
(1) A nemzetközi szerződés rendelkezését kell alkalmazni, ha törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő rendelkezést tartalmaz, feltéve, hogy az alkalmazandó nemzetközi szerződés tartalmaz a vagyonadóra vonatkozó szabályozást.
(2) Ha a Magyarország által kötött, az e törvény szerinti adóra kiterjedő nemzetközi szerződés alapján valamely külföldi vagyonelem a másik államban adóztatható, de a nemzetközi szerződés lehetővé teszi e vagyonelem figyelembevételét az adóalany többi vagyoneleme után fizetendő adó megállapításánál, e vagyonelem számított értékét az adóalap és az adó meghatározása során figyelembe kell venni.
(3) Ha a nemzetközi szerződés a (2) bekezdés szerinti külföldi vagyonelem figyelembevételét az adóalany többi vagyona után fizetendő adó megállapításánál nem teszi lehetővé, e vagyonelem számított értékét az adóalap és az adó meghatározása során nem lehet figyelembe venni.
3. Az adó mértéke és a fizetendő adó csökkentése
9. §
(1) Az adó mértéke az adóalap 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 1 százalék, az adóalap 100 milliárd forintot meghaladó része után 1,5 százalék.
(2) Az adóalany a fizetendő adót csökkenti
a) a vagyonelem számított értékének meghatározásához e törvény szerint kötelezően igénybe vett független szakértői, értékelői vagy cégértékelési szolgáltatás tárgyévben vagy az adóbevallás benyújtásáig ténylegesen megfizetett, számlával igazolt díjának – ideértve az adóalany által viselt általános forgalmi adót is – 50 százalékával, de legfeljebb 2 millió forinttal;
b) az adóalap megállapítása során figyelembe vett vagyoneleme után
ba) a tárgyév utolsó napját magában foglaló adóévben esedékes és megfizetett helyi adókról szóló törvény szerinti helyi adó,
bb) a tárgyév utolsó napját magában foglaló adóévben esedékes és megfizetett gépjárműadó,
bc) külföldi állam joga alapján megállapított, a ba) és bb) alpont szerinti adókkal azonos vagy azokhoz hasonló, a tárgyév utolsó napját magában foglaló adóévben esedékes és megfizetett adó összegével, azzal, hogy nem vehető figyelembe levonható adóként az az összeg, amely az adóalany részére visszajár (3) A 8. (2) bekezdés szerinti esetben az adóalany a fizetendő adóját úgy állapítja meg, hogy a belföldi és külföldi vagyonelemek összesített számított értéke után az e törvény szerint megállapított adóból a 8. § (2) bekezdés szerint másik államban adóztatható vagyonelemek összesített számított értéke alapján, a (2) bekezdés b) pont alkalmazása nélkül számított adónak megfelelő összeget levonja.
MÁSODIK RÉSZA VAGYONELEMEK ÉRTÉKELÉSE
V. FejezetAz értékelés általános szabályai
10. §
A vagyonelemek számított értékét az e törvényben meghatározott értékelési szabályok szerint kell megállapítani. Ha e törvény valamely vagyonelem számított értékének meghatározásáról nem rendelkezik, a vagyonelem számított értéke a tárgyév utolsó napján érvényes szokásos piaci érték.
11. §
[Külföldi pénznemben kifejezett összegek átszámítása]
(1) E törvény alkalmazása során a külföldi pénznemben kifejezett összeget (értéket) a Magyar Nemzeti Bank által a tárgyév utolsó napjára közzétett hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.
(2) Ha a Magyar Nemzeti Bank a tárgyév utolsó napjára nem tesz közzé hivatalos devizaárfolyamot, a tárgyév utolsó napját megelőző legutolsó napra közzétett hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni.
(3) Olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam-lapján, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani.
(4) Ha a Magyar Nemzeti Bank ugyanarra a napra több hivatalos devizaárfolyamot tesz közzé, az időben utoljára közzétett hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni.
VI. FejezetAz értékelés különös szabályai
1. A társasági részesedések számított értéke
12. §
(1) Szabályozott piacon, tőzsdén jegyzett társasági részesedés számított értéke a részesedés tárgyév utolsó kereskedési napján kialakult záróárfolyammal számított értéke, vagy ha a záróárfolyam több mint 10 százalékkal eltér a tárgyév utolsó 30 napjának forgalommal súlyozott átlagárfolyamától, akkor a tárgyév utolsó 30 napjának átlagárfolyamával számított értéke.
(2) Szabályozott piacon, tőzsdén kívüli forgalomban rendszeresen kereskedett társasági részesedés számított értéke a részesedés tárgyév utolsó kereskedési napján kialakult záróárfolyammal számított értéke, vagy ha a záróárfolyam több mint 10 százalékkal eltér a tárgyév utolsó 30 napjának forgalommal súlyozott átlagárfolyamától, akkor a tárgyév utolsó 30 napjának átlagárfolyamával számított értéke.
(3) Szabályozott piacon, tőzsdén nem jegyzett és szabályozott piacon, tőzsdén kívüli forgalomban rendszeresen nem kereskedett társasági részesedések adózás alapjául szolgáló számított értéke az 1. mellékletben foglaltak szerint meghatározott érték.
(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti társasági részesedés vagyoni értékének meghatározásához
a) részben vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre lezárt üzleti évi beszámolóadatok, vagy
b) rendelkezésre állnak ugyan a beszámolóadatok, de a részesedést kibocsátó gazdasági társaság működési körülményeiben bekövetkezett jelentős változások miatt vagy az érintett társasági részesedéshez kapcsolódó külön szerződéses jogok és kötelezettségek miatt – így különösen, de nem kizárólag forgalomképtelen részesedés, eltérő jogokat biztosító részesedés, részvényesi megállapodás, opciós szerződés esetén – az 1. mellékletben foglaltak nem alkalmasak a részesedés vagyoni értékének a meghatározására,
a társasági részesedés számított értékének megállapítása során cégértékelési szolgáltatást nyújtó független személy által megállapított cégérték vehető figyelembe.
(5) A (4) bekezdés szerinti cégértéket olyan, az értékelt társasági részesedés tulajdonosától és a részesedést kibocsátó gazdasági társaságtól, azok közvetlen és közvetett tulajdonosaitól jogilag és gazdaságilag független cégértékelési szolgáltatást nyújtó független fél állapíthatja meg, amelynek üzletszerűen végzett cégértékelésből származó bevétele a megelőző három évben, évenként külön-külön meghaladta
a) a 250 millió forintot, vagy
b) az összes bevételének 25 százalékát, de legalább az 50 millió forintot.
(6) A (4) bekezdés szerinti cégértékelés során
a) jövedelemalapú,
b) piaci adatok elemzésén alapuló összehasonlító és
c) vagyon- és eszközalapú
értékelési módszer alkalmazható.
(7) A (4) bekezdés szerinti társasági részesedés számított értékét legalább két módszer alkalmazásával kell meghatározni úgy, hogy a cégértékelésnek tartalmaznia kell az alkalmazott értékelési módszerek leírását, az azok alkalmazásával meghatározott cégértékeket, az alkalmazott két módszer által megállapított cégértékek alapján meghatározott cégértéket, az értékelési módszerek eredményeinek figyelembevételi súlyát és annak indokait, a felhasznált adatok és azok forrásának megjelölését, valamint a lényeges feltételezéseket és értékmódosító tényezőket.
(8) A külföldi székhelyű gazdasági társaságban fennálló (3) bekezdés szerinti társasági részesedés számított értékének meghatározása során a (4)-(7) bekezdésben foglaltaknak megfelelő cégértékelés szerint megállapított értéket kell figyelembe venni, amennyiben a rejtett tartalékok megállapításához szükséges adatok a 30. § (2) bekezdése szerint nem állnak rendelkezésre.
(9) A külföldi illetőségű magánszemély és a külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany adóalapjának megállapítása során belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló tulajdoni részesedés számított értékeként a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság tulajdonában álló belföldi ingatlanok e törvény szerinti számított értékének olyan hányadát kell figyelembe venni, amekkora arányt az adóalany tulajdonában álló részesedés e társaságban képvisel.
2. Az egyéni vállalkozói és a mezőgazdasági őstermelői tevékenységhez kapcsolódó vagyon értékelése
13. §
(1) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységéhez kapcsolódó vagyon számított értékét a 12. § (3) bekezdés és az 1. melléklet megfelelő alkalmazásával kell meghatározni azzal, hogy
a) saját tőkeként a nettó vállalkozási vagyont, ha a nettó vállalkozási vagyon összege meghaladja az 500 millió forintot, akkor annak az 1. melléklet szerint meghatározott rejtett tartalék összegével növelt értékét,
b) adózott eredményként az Szja tv. szerint megállapított adózás utáni vállalkozói jövedelmet,
c) tulajdoni hányadként száz százalékot
kell figyelembe venni.
(2) E § alkalmazásában nettó vállalkozási vagyon az egyéni vállalkozó tulajdonában álló vagy őt megillető, az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásához használt vagy e tevékenységhez kapcsolódó vagyonelemeknek az Szja tv. szerinti alap- és részletező nyilvántartások, a tárgyév utolsó napjára vonatkozó leltár, valamint az ezeket alátámasztó bizonylatok alapján meghatározott együttes értéke, csökkentve az egyéni vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó, a tárgyév utolsó napján ténylegesen fennálló és megfelelően igazolt tartozások összegével.
(3) Az (1) bekezdés szerinti értékelés során figyelembe vett vagyonelem és tartozás az adóalap megállapításakor más jogcímen nem vehető figyelembe.
(4) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást nem alkalmazó egyéni vállalkozó, valamint a mezőgazdasági őstermelő vagyonelemeinek számított értékét vagyonelemenként, e törvénynek az adott vagyonelemre irányadó rendelkezései szerint kell meghatározni. Az egyéni vállalkozói, illetve mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem alapján külön hozamérték nem állapítható meg.
3. A gazdasági társaságnak nem minősülő szervezetben fennálló vagyoni jogosultság értékelése
14. §
(1) A gazdasági társaságnak nem minősülő szervezetben, így különösen az egyéni cégben, az ügyvédi irodában, a közjegyzői irodában, a végrehajtói irodában, a szabadalmi ügyvivői irodában, a szövetkezetben, az egyesülésben, az erdőbirtokossági társulatban a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvény szerinti különleges munkavállalói résztulajdonosi program szervezetében fennálló, a magánszemélyt a szervezet vagyonából vagy eredményéből való részesedésre jogosító tagsági vagy más vagyoni jogosultság számított értékét a 12. § (3) bekezdésének és az 1. mellékletnek az e §-ban meghatározott eltérésekkel történő megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jogosultság számított értékének meghatározásakor az 1. melléklet alkalmazásában
a) saját tőkeként (ST) a szervezet (3) bekezdés szerint meghatározott saját tőkéjének a tagok között jogszabály, a létesítő okirat vagy a tagok közötti elszámolásra irányadó szabályok alapján felosztható részéből a magánszemélyt megillető összeget,
b) adózott eredményként (AE) a szervezet adott üzleti évéről készített beszámolója szerinti adózott eredménynek, illetve, ha a beszámoló e megnevezést nem alkalmazza, az annak tartalmilag megfelelő, adófizetési kötelezettség utáni tárgyévi eredménynek a tagok között jogszabály, a létesítő okirat vagy a tagok közötti elszámolásra irányadó szabályok alapján felosztható részéből a magánszemélyt vagyoni hozzájárulására vagy tagsági jogviszonyára tekintettel megillető összeget kell figyelembe venni. Az 1. melléklet szerinti, tulajdoni hányaddal történő további szorzást nem kell alkalmazni.
(3) Az 1. melléklet saját tőkére vonatkozó 500 millió forintos értékhatárának alkalmazásakor a szervezet utolsó lezárt üzleti évéről készített beszámolója szerinti teljes saját tőkéjét kell figyelembe venni. Ha e saját tőke nem haladja meg az 500 millió forintot, a (2) bekezdés a) pontja szerinti összeget a beszámoló szerinti saját tőkéből kell meghatározni. Ha e saját tőke meghaladja az 500 millió forintot, a (2) bekezdés a) pontja szerinti összeget az 1. melléklet szerint rejtett tartalékkal korrigált saját tőkéből kell meghatározni.
(4) Az (1) bekezdés szerinti szervezet esetében az e törvénynek és az 1. mellékletnek a rejtett tartalék meghatározására vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy e rendelkezések alkalmazásában gazdasági társaság alatt az (1) bekezdés szerinti szervezetet is érteni kell.
(5) Ha a magánszemélynek a szervezet vagyonából és eredményéből való részesedése eltérő arányú, a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti összeget a magánszemélyt az adott jogcímen megillető jogosultság alapján külön-külön kell meghatározni.
(6) Az 1. melléklet kisebbségi társasági részesedésre vonatkozó rendelkezésének megfelelő alkalmazása során a magánszemélynek a szervezetben fennálló, a vagyoni jogosultság terjedelmét meghatározó részesedési arányát kell figyelembe venni. Ha ilyen részesedési arány jogszabály, a létesítő okirat vagy a tagok közötti elszámolásra irányadó szabályok alapján nem határozható meg, a magánszemélyt a szervezet vagyonából megillető részesedés aránya irányadó.
(7) A hozamérték meghatározásakor nem vehető figyelembe a magánszemélyt személyes közreműködésére tekintettel megillető juttatás.
(8) Ha a magánszemély a szervezet vagyonából kizárólag vagyoni hozzájárulásának visszatérítésére jogosult, a (2) bekezdés a) pontja alapján figyelembe vehető összeg a visszatéríthető összeget nem haladhatja meg.
(9) Az (1)–(8) bekezdéstől eltérően a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvény szerinti különleges munkavállalói résztulajdonosi program szervezetében fennálló tagi részesedés számított értéke a szervezet vagyonának e törvény szerint meghatározott, a szervezet tartozásaival csökkentett értékéből a résztvevők egyénenkénti befizetései arányában, befizetés hiányában egyenlő arányban a magánszemélyre jutó rész. A tagi részesedés értékelése során hozamértéket nem kell számítani.
4. A belföldi ingatlanok értékelése
15. §
(1) Belföldön fekvő ingatlan számított értékét – a 17. §-ban meghatározott sorrend szerint – az alábbi értékek valamelyikének alkalmazásával kell meghatározni:
a) az ingatlannal kapcsolatos, a tárgyév utolsó napját megelőző tizenkét hónapon belül történt létrejött ügyletben megállapított érték (a továbbiakban: ügyleti érték);
b) az ingatlannal kapcsolatos, a tárgyév utolsó napját legfeljebb tíz évvel megelőzően létrejött ügyletben megállapított érték (a továbbiakban: indexált érték)
c) ha az állami adó- és vámhatóság az adott ingatlanra az országos tömeges ingatlanértékelési modell alkalmazásával értéket határoz meg, az állami adó- és vámhatóság által meghatározott érték;
d) a 19. § szerint megállapított forgalmi érték.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában ügyleti értéknek minősül
a) visszterhes szerzés esetén az ingatlan független személyek közötti átruházásáról szóló szerződésben meghatározott ellenérték, kivéve, ha az állami adó- és vámhatóság végleges határozata a felek által kikötött ügyleti értéktől eltérő forgalmi értéket állapított meg az ügylethez kapcsolódó visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabása során,
b) az illetékkiszabási eljárásban az állami adó- és vámhatóság által megállapított forgalmi érték,
c) ingyenes szerzés esetén, ha a b) pont szerinti értéket nem állapították meg, a hagyatéki eljárásban figyelembe vett, az adó- és értékbizonyítványban vagy más hatósági okiratban megállapított érték,
d) a bíróság ítéletében megállapított forgalmi érték, ha az az a)–c) pontban foglaltaktól eltérő.
(3) Ha az (1) bekezdés a) pontja szerinti ügylet a tárgyév utolsó napját több mint tizenkét hónappal, de legfeljebb tíz évvel megelőzően történt, az indexált érték akkor alkalmazható, ha az ügylet időpontja és a tárgyév utolsó napja között az ingatlan jogi, műszaki vagy használati állapotában az ingatlan értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be, ideértve különösen a jelentős felújítást.
(4) Az (1) bekezdés b) pont szerinti indexált értéket – az ingatlan típusától függően – a 2. számú melléklet vagy az (5) bekezdés szerint kell megállapítani.
(5) Lakásnak vagy termőföldnek nem minősülő ingatlan esetében az (1) bekezdés b) pontja szerinti indexált érték az ügyleti értéknek az ügylet évét követő naptári évtől a tárgyév utolsó napjáig terjedő időszakra a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján meghatározott, az adott ingatlantípusra alkalmazható árindex változásával módosított összege.
(6) Az adóalany az indexálás alapjául szolgáló ügyleti értéket és annak időpontját, az alkalmazott ármutatókat, valamint az indexálás számítását az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrzi.
(7) Az indexált ügyleti értéket ezer forintra kerekítve kell meghatározni.
5. A külföldi ingatlanok értékelése
16. §
(1) Külföldön fekvő ingatlan számított értéke a szerzés évében
a) visszterhes szerzés esetén az ingatlan független személyek között létrejött átruházásáról szóló szerződésben meghatározott ellenértékének
b) ingyenes szerzés esetén, továbbá visszterhes szerzés esetén, ha az ingatlan fekvése szerinti állam hatósága által a szerzéshez kapcsolódó adó- vagy más hatósági eljárásban az a) pont szerinti ellenértéktől eltérő értéket állapított meg, a hatóság által megállapított értékének
az adókötelezettség keletkezésig megvalósított értéknövelő beruházás bekerülési értékével növelt összege.
(2) A szerzés évét követő években az ingatlan számított értéket úgy kell meghatározni, hogy az előző évi számított értéket az adóalany választása szerint
a) 3 százalékkal vagy
b) az ingatlan fekvése szerinti állam statisztikai hivatala, központi bankja vagy más állami szerve által hivatalosan közzétett, az adott ingatlantípusra alkalmazható ingatlanárindex változásával
kell módosítani, és az így kapott összeget az előző évi adókötelezettség keletkezését követően a tárgyévi adókötelezettség keletkezéséig megvalósított értéknövelő beruházás bizonylatokkal alátámasztott bekerülési értékével növelni kell.
(3) Ha a külföldön fekvő ingatlan számított értéke az (1)-(2) bekezdés alapján nem állapítható meg, az ingatlan számított értékeként az ingatlan fekvése szerinti állam hatósága által az ingatlanra megállapított, a tárgyév utolsó napjára irányadó vagy az ezt megelőző legutolsó adózási, kataszteri vagy más hivatalos ingatlanértéket kell alkalmazni, ha annak összege és jogalapja megfelelően igazolható.
(4) Ha a külföldön fekvő ingatlan számított értéke a (3) bekezdés alapján sem állapítható meg, azt a 19. § szerint megállapított forgalmi érték alapján kell meghatározni.
(5) Az (1)–(3) bekezdéstől eltérően az adóalany a külföldön fekvő ingatlan számított értékeként a 19. § szerint megállapított forgalmi értéket alkalmazhatja, ha az ingatlanértékelés hitelt érdemlően igazolja, hogy az ingatlan jogi, műszaki vagy használati állapotában vagy az ingatlan egyedi körülményeiben bekövetkezett változás következtében az ingatlan tárgyév utolsó napján fennálló forgalmi értéke a (2) vagy (3) bekezdés szerint meghatározható értéknél alacsonyabb.
6. A belföldi ingatlanértékelési módszerek alkalmazási sorrendje
17. §
(1) Ha a tárgyév utolsó napját megelőző tizenkét hónapon belüli időpontra vonatkozó 15. § (1) bekezdés a) pontja szerinti korábbi ügyletben megállapított érték rendelkezésre áll, a belföldön fekvő ingatlan számított értékeként az ügyletben megállapított értéket kell alkalmazni feltéve, hogy az ügylet időpontja és a tárgyév utolsó napja között az ingatlan jogi, műszaki vagy használati állapotában az ingatlan értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be, ideértve különösen a jelentős felújítást. Ha ilyen változás következett be, az ingatlan számított értékét a 19. § (3) és (4) bekezdése alapján kell meghatározni.
(2) Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható és rendelkezésre áll a 15. § (3)-(5) bekezdése szerint meghatározható indexált ügyleti érték, az ingatlan számított értékeként az indexált ügyleti értéket kell alkalmazni.
(3) Ha az ingatlan számított értéke az (1) vagy (2) bekezdés alapján nem állapítható meg, és az állami adó- és vámhatóság az ingatlanra az országos tömeges ingatlanértékelési modell alapján értéket határozott meg, az ingatlan számított értékeként ezt az értéket kell alkalmazni.
(4) A (2) vagy (3) bekezdéstől eltérően az adóalany az ingatlan számított értékeként a 19. § szerint megállapított forgalmi értéket alkalmazhatja. Az (1) bekezdés szerinti ügyleti értéktől eltérő szakértői érték kivételesen akkor alkalmazható, ha az értékelés hitelt érdemlően igazolja, hogy az ügylet sajátos körülményei vagy az ellenérték meghatározását az ingatlan forgalmi értékétől függetlenül befolyásoló egyedi tényezők miatt az ügyleti érték nem tükrözi az ingatlan tárgyév utolsó napján fennálló forgalmi értékét. Ha az ingatlan számított értéke az (1)–(3) bekezdés alapján nem állapítható meg, azt a 19. § szerint kell meghatározni.
(5) Ha a (4) bekezdés szerinti szakértői érték az (1) bekezdés szerinti ügyleti értéktől, a (2) bekezdés szerinti indexált ügyleti értéktől vagy a (3) bekezdés szerinti, az állami adó- és vámhatóság által meghatározott értéktől több mint húsz százalékkal eltér, az értékbecslésnek részletesen be kell mutatnia az eltérés okait, valamint az azt alátámasztó, az ügylethez vagy az ingatlanhoz kapcsolódó egyedi körülményeket és értékképző tényezőket. A szakértői érték alkalmazhatóságát önmagában nem zárja ki, hogy az az (1)–(3) bekezdés szerint meghatározható értéktől több mint húsz százalékkal eltér.
(6) A 15. § (3) bekezdése és a 19. § (5) bekezdése alapján indexált értéket az állami adó- és vámhatóság honlapján működtetett, a 2. melléklet vagy a 15. § (5) bekezdés szerinti számítást elvégző kalkulátor alkalmazásával kell meghatározni.
7. Az állami adó- és vámhatóság tömeges értékelési modellje
18. §
(1) Az állami adó- és vámhatóság az országos tömeges ingatlanértékelési modellt az illetékkiszabási eljárásokból rendelkezésére álló ügyleti és értékadatok, az állami ingatlan-nyilvántartás adatai, valamint az ingatlanok térbeli, elhelyezkedési, műszaki és környezeti jellemzőire vonatkozó adatok felhasználásával működteti.
(2) Az állami adó- és vámhatóság a modell által értékelhető ingatlanok körére, a modell működésének alapelveire, az alkalmazott adatforrásokra és az érték meghatározásának módszerére vonatkozó tájékoztatást a honlapján közzéteszi.
(3) Az állami adó- és vámhatóság az országos tömeges ingatlanértékelési modell alkalmazásával az ingatlannak a tárgyév utolsó napján fennálló állapota és az e napon irányadó értékviszonyok alapján határozza meg az ingatlan tárgyévre vonatkozó számított értékét.
8. Független értékelő és az értékelési módszerek
19. §
(1) Az ingatlan forgalmi értékét
a) belföldön fekvő, termőföldnek nem minősülő ingatlan esetén
aa) az igazságügyi szakértői névjegyzékbe bejegyzett, ingatlanforgalmi értékbecslés szakterületen jogosultsággal rendelkező vagy
ab) az állami adó- és vámhatóság e célból vezetett nyilvántartásában szereplő,
b) belföldön fekvő termőföld esetén az igazságügyi szakértői névjegyzékbe bejegyzett, termőföld-értékbecslés szakterületen jogosultsággal rendelkező személy,
c) külföldön fekvő ingatlan esetén az ingatlan fekvése szerinti állam joga alapján ingatlanértékelési tevékenység végzésére jogosult,
az adóalanytól – vagyonkezelési adóalany esetében a vagyonrendelőtől, az alapítótól, a csatlakozótól, a vagyonkezelőtől és a kedvezményezettől is – független személy állapíthatja meg.
(2) Az állami adó- és vámhatóság az (1) bekezdés ab) pontja szerinti személyekről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásba kérelemre fel kell venni a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 64/D. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartásban szereplő, ingatlanvagyon-értékelő és -közvetítői tevékenység végzésére jogosult természetes személyt, ha legalább öt év igazolt ingatlanvagyon-értékelői szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(3) A belföldön fekvő, termőföldnek nem minősülő kiemelt értékű ingatlan forgalmi értékének szakértő általi megállapításakor kizárólag a (1) bekezdés aa) alpontja szerinti igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő járhat el. Ha a (2) bekezdés szerinti személy által készített értékbecslés alapján a belföldön fekvő, termőföldnek nem minősülő ingatlan forgalmi értéke eléri az 500 millió forintot, az ingatlan forgalmi értékét e törvény alkalmazásában a (1) bekezdés aa) alpontja szerinti igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő által készített értékbecslés alapján kell meghatározni.
(4) Az (1) bekezdés szerinti értékelésnek az ingatlannak a tárgyév utolsó napjára megállapított forgalmi értékét kell tartalmaznia. A tárgyév utolsó napját megelőző tizenkét hónapon belüli fordulónapra készült értékelés is alkalmazható, ha az értékelés fordulónapjától a tárgyév utolsó napjáig az ingatlan jogi, műszaki vagy használati állapotában, illetve az ingatlanpiaci értékviszonyokban az ingatlan értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be.
(5) Belföldi ingatlan esetén a tárgyév utolsó napját több mint tizenkét hónappal, de legfeljebb tíz évvel megelőző fordulónapra készült értékelésben megállapított forgalmi érték is alkalmazható, ha azt a 2. melléklet vagy a 15. § (5) bekezdés szerint indexálják, és az értékelés fordulónapja és az a tárgyév utolsó napja között az ingatlan jogi, műszaki vagy használati állapotában az ingatlan értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be.
(6) Az ingatlan forgalmi értékének meghatározása során
a) a piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló,
b) a hozamszámításon alapuló, valamint
c) a költségalapú
értékelési módszer alkalmazható.
(7) Kiemelt értékű ingatlan forgalmi értékét az (6) bekezdés szerinti értékelési módszerek közül legalább két módszer alkalmazásával kell meghatározni.
(8) Az értékelésnek tartalmaznia kell az alkalmazott értékelési módszer megnevezését, az annak alkalmazásával meghatározott értéket, a felhasznált adatok és azok forrásának megjelölését, valamint a lényeges feltételezéseket és értékmódosító tényezőket. A (7) bekezdés szerinti értékelésnek ki kell térnie a nem alkalmazott értékelési módszer mellőzésének indokára is.
(9) A (7) bekezdés szerinti értékelésben a végső forgalmi értéket az alkalmazott értékelési módszerekkel megállapított értékek, az azok közötti eltérések, valamint az egyes módszereknek az ingatlan jellege és a rendelkezésre álló adatok alapján fennálló megbízhatósága alapján kell meghatározni. Az értékelésnek be kell mutatnia az egyes értékelési módszerek eredményének figyelembevételi súlyát és annak indokait.
(10) Az állami adó- és vámhatóság törli a (2) bekezdés szerinti nyilvántartásból azt a szakértőt, akinek az értékbecslésével kapcsolatban egy éven belül legalább három, véglegessé vált – bíróság előtt meg nem támadott vagy közigazgatási perben helyben hagyott – adóhatósági döntés megállapítja, hogy az értékelés szakmai szabályainak vagy e törvény értékelésre vonatkozó rendelkezéseinek megsértése következtében az értékelt ingatlan forgalmi értékének 70 százalékát el nem érő értéket állapított meg.
(11) A törlő határozatban rögzíteni kell, hogy a szakértő mely értékelésében, milyen okból sértette az értékelés szakmai szabályait vagy e törvény értékelésre vonatkozó rendelkezéseit.
(12) A (10) bekezdés alapján törölt szakértő a törléstől számított két év elteltével kérheti ismételten a (2) bekezdés szerinti nyilvántartásba történő felvételét.
9. Ingó dolgok és gyűjtemények értékelése
20. §
(1) Az ingó dolog számított értéke – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értéke. A gyűjtemény darabjait nem egyedi ingó dologként, hanem együttesen kell értékelni.
(2) Az ingó dolog szokásos piaci értékét
a) elsősorban a független személyek között, az értékelési időpontot megelőző tizenkét hónapon belül történt megszerzésekor alkalmazott ellenérték alapján kell megállapítani, feltéve, hogy a megszerzés és az értékelési időpont között az értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be;
b) az a) pont alkalmazhatóságának hiányában a vele azonos vagy lényeges értékképző tulajdonságaiban összehasonlítható más ingó dolgok értékelési időponthoz közeli, dokumentált értékesítési ára, nyilvános árverési ára vagy nyilvánosan hozzáférhető kereskedelmi felületen közzétett kínálati ára alapján kell megállapítani, figyelembe véve az összehasonlított és az értékelt ingó dolgok értékképző tulajdonságai közötti eltéréseket;
c) ha az érték az a) vagy b) pont alapján nem állapítható meg, az aktuális piaci értékét kifejező biztosítási értéket kell alkalmazni.
(3) Az adóalany a (2) bekezdés a)–c) pontjának alkalmazása helyett az ingó dolog szokásos piaci értékét az annak értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező, az adóalanytól független személy által készített szakértői értékelésnek megfelelően is megállapíthatja. Szakértői értékelés akkor alkalmazható, ha a szakértő az ingó dolog szokásos piaci értékét annak a tárgyév utolsó napján fennálló állapota és az ezen a nap megismerhető piaci viszonyok alapján állapítja meg. A tárgyév utolsó napját megelőzően készült szakértői értékelés akkor alkalmazható, ha az legfeljebb tizenkét hónappal korábban készült, és az értékelés időpontjától a tárgyév utolsó napjáig az ingó dolog értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be.
(4) A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásában valamely piaci adat akkor tekinthető dokumentáltnak, ha az ingó dolog azonosításához és összehasonlításához szükséges adatok, annak állapota, az alkalmazott vagy közzétett ár, az értékesítés, árverés vagy közzététel időpontja és az adat forrása utólag ellenőrizhető.
(5) A (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásában biztosítási értékként kizárólag az az érték vehető figyelembe, amely az ingó dolognak az értékelési időpontban fennálló piaci értékét fejezi ki. Az újrabeszerzési érték vagy az új állapotú ingó dolog pótlási értéke önmagában nem alkalmazható az ingó dolog számított értékeként.
(6) A (2) bekezdés b) pontja szerinti összehasonlíthatóság megítélése során
a) gépjármű esetén különösen a gépjármű gyártmányát, típusát, kivitelét, első forgalomba helyezésének időpontját, futásteljesítményét, műszaki állapotát és felszereltségét,
b) vízi jármű esetén különösen annak gyártóját, típusát, gyártási évét, méretét, hajtásának jellemzőit, használatának mértékét, műszaki állapotát, felszereltségét, valamint jelentős felújításának vagy átalakításának időpontját,
c) légi jármű esetén különösen annak gyártóját, típusát, gyártási évét, repült óráinak és ciklusainak számát, hajtóművének állapotát és üzemidejét, karbantartási állapotát, felszereltségét és konfigurációját
kell figyelembe venni.
10. Pénzügyi jellegű vagyonelemek értékelése
21. §
(1) A pénzeszköz számított értéke készpénz esetén annak névértéke, fizetési számla, betétszámla vagy más hasonló számla esetén a tárgyév utolsó napjának záró számlaegyenlege.
(2) A társasági részesedésnek vagy kollektív befektetési értékpapírnak nem minősülő, szabályozott piacon (tőzsdén) jegyzett hitelviszonyt megtestesítő értékpapír számított értékét a tárgyév utolsó napját megelőző húsz kereskedési napon kialakult záróárfolyamok számtani átlaga alapján kell meghatározni. Ha az adókötelezettség keletkezését megelőző húsz kereskedési nap közül nem mindegyik napon alakult ki záróárfolyam, a rendelkezésre álló záróárfolyamok számtani átlagát kell figyelembe venni.
(3) A szabályozott piacon (tőzsdén) nem jegyzett, de szabályozott piacon kívüli forgalomban rendszeresen kereskedett hitelviszonyt megtestesítő értékpapír számított értékét a tárgyév utolsó napját megelőző húsz kereskedési napon rendelkezésre álló, az adóalanytól és az értékpapír kibocsátójától független, üzletszerűen pénzügyi piaci adatszolgáltatást végző személy által közzétett piaci árfolyamok számtani átlaga alapján kell meghatározni. Ha ilyen árfolyam nem áll rendelkezésre, az (5) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.
(4) A kollektív befektetési értékpapír számított értékét sorozatonként az adóalany tulajdonában álló értékpapírok mennyisége és a tárgyév utolsó napjára vonatkozóan közzétett, egy értékpapírra jutó nettó eszközérték szorzataként kell meghatározni. Ha a tárgyév utolsó napjára vonatkozó nettó eszközérték nem áll rendelkezésre, az azt megelőző legutolsó közzétett nettó eszközértéket kell figyelembe venni. Ha ilyen érték sem áll rendelkezésre, és a kollektív befektetési értékpapírral szabályozott piacon vagy szabályozott piacon kívüli forgalomban rendszeresen kereskednek, számított értékét a (2) vagy (3) bekezdés megfelelő alkalmazásával kell meghatározni. Ha ilyen érték sem állapítható meg, a számított értéket a szokásos piaci érték alapján kell meghatározni.
(5) A szabályozott piacon (tőzsdén) nem jegyzett és szabályozott piacon kívüli forgalomban rendszeresen nem kereskedett hitelviszonyt megtestesítő értékpapír számított értéke annak névértéke.
(6) A kölcsönszerződésből, hitelviszonyból vagy halasztott fizetésből eredő, feltétlen és összegszerűen meghatározott pénzkövetelés számított értéke a tárgyév utolsó napján fennálló tőkeösszeg. A követelésnek a számviteli törvény szerint behajthatatlannak minősülő része nem vehető figyelembe.
(7) A származtatott ügylet alapján fennálló nyitott pozíció számított értéke az ügyletet nyilvántartó befektetési szolgáltató, pénzügyi intézmény vagy elszámolóház által a tárgyév utolsó napjára kimutatott pozitív piaci érték. Ha ilyen érték nem áll rendelkezésre, a számított érték az az összeg, amely az ügyletnek a tárgyév utolsó napján, az akkori piaci feltételek mellett történő lezárása esetén az adóalanyt megilletné.
(8) A visszavásárlási értékkel rendelkező biztosítási szerződés alapján fennálló jogot a biztosítási szerződés szerződőjének vagyonában kell figyelembe venni. A jog számított értéke a biztosító által a tárgyév utolsó napjára megállapított visszavásárlási érték.
(9) A (8) bekezdéstől eltérően az Szja tv. 3. § 93. pontja szerinti nyugdíjbiztosítási szerződés alapján fennálló jogot a biztosított vagyonában kell figyelembe venni. A jog számított értéke a biztosító által a tárgyév utolsó napjára megállapított visszavásárlási érték.
(10) A biztosító a (8) vagy (9) bekezdése alapján a biztosítási szerződés alapján fennálló jogot vagyonában figyelembe vevő személy kérelmére, a kérelem kézhezvételétől számított harminc napon belül igazolja a biztosítási szerződés a tárgyév utolsó napjára megállapított visszavásárlási értékét és annak pénznemét.
(11) A (8) és (9) bekezdés alapján figyelembe vett jogon felül a biztosított vagy a kedvezményezett biztosítói szolgáltatásra való, biztosítási esemény bekövetkezéséhez kötött jogosultsága a biztosítási esemény bekövetkezéséig nem minősül önálló vagyonelemnek.
(12) A kriptoeszköz számított értéke a tárgyév utolsó napján az adóalany vagyonába tartozó kriptoeszköz mennyiségének és valamely olyan kriptoeszköz-kereskedési platform által e napra nyilvánosan közzétett napi záróárfolyamának szorzata, amelyen az adott kriptoeszközzel független személyek között rendszeresen kereskednek. Ha ilyen árfolyam nem áll rendelkezésre, a kriptoeszköznek a tárgyév utolsó napján fennálló, az adóalany által hitelt érdemlően igazolt szokásos piaci értékét kell figyelembe venni.
(13) A szabványosított rúd, tömb, lemez vagy lapka formájában tartott befektetési nemesfém számított értéke a benne foglalt színnemesfém mennyiségének és a tárgyév utolsó napjára közzétett, az adott nemesfémre vonatkozó nemzetközileg elfogadott referenciaárnak a szorzata. Más befektetési nemesfém számított értéke a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értéke.
11. Ingatlanhoz, járműhöz kapcsolódóvagyoni értékű jog és az azzal terhelt vagyonelem értékelése
22. §
(1) E §-t kell alkalmazni a vagyonelemet terhelő földhasználatra, haszonélvezetre, használat jogára – ideértve az üdülőhasználati jogot és a szállás időben megosztott használati jogát is –, vagyonkezelői jogra, üzembentartói jogra, valamint a külföldi jog alapján fennálló olyan jogra, amely rendeltetése és gazdasági tartalma alapján az előbbiek valamelyikének megfelel, továbbá az építményi jogra.
(2) Az építményi jog kivételével az (1) bekezdés szerinti vagyoni értékű jog számított értékét az Itv. 72. §-a szerint kell megállapítani, azzal, hogy az Itv. 72. § (1)–(5) bekezdésének alkalmazásában a terhelt dolog forgalmi értéke helyett a vagyonelemnek e törvény szerint megállapított számított értékét kell érteni.
(3) Az építményi jog számított értéke a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értéke.
(4) Ha ugyanazon vagyonelemen több, az (1) bekezdés szerinti vagyoni értékű jog áll fenn, e jogok számított értékét külön-külön a (2) és (3) bekezdés szerint kell megállapítani. A vagyoni értékű jogok együttes számított értéke nem haladhatja meg a vagyonelemnek a jogok fennállását figyelmen kívül hagyva megállapított számított értékét. Ha a külön-külön megállapított értékek együttes összege ezt az értéket meghaladja, az egyes jogok számított értékét egymáshoz viszonyított arányuk megtartásával csökkenteni kell.
(5) A vagyonelem tulajdonosa a vagyonelemnek számított értékéből az vagyonelemet terhelő vagyoni értékű jogok (2)-(4) bekezdés szerint meghatározott együttes számított értékét levonhatja, ha a vagyonelem számított értékét a vagyoni értékű jog fennállásra tekintet nélkül állapították meg. Ilyennek minősül különösen, ha
a) a vagyoni értékű jogot a számított érték meghatározása során figyelemebe vett ügyleti érték alapjául szolgáló ügylet megkötése után alapították,
b) a vagyoni értékű jogot a számított érték meghatározása során figyelemebe vett szakértői értékbecslés értékelési időpontja után alapították,
c) a vagyonelem számított értékét 17. § alkalmazásával állapították meg.
12. Az opciós és más hasonló jogok számított értéke
23. §
(1) E § alkalmazásában opciós jog az a vételi, eladási, jegyzési, átváltási vagy más, önálló vagyoni értékkel bíró jog, amely alapján a jogosult egyoldalú jognyilatkozatával, előre meghatározott vagy meghatározható feltételek mellett valamely vagyonelemet megszerezhet, elidegeníthet, jegyezhet, más vagyonelemre átválthat vagy kicserélhet, illetve a vagyonelem értékéhez kötött pénzbeli elszámolást követelhet. A jog minősítését annak elnevezése és a létrehozására irányadó jog nem befolyásolja.
(2) Az opciós jog szokásos piaci értékét a következő sorrendben kell meghatározni:
a) ha az opciós joggal szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy más szervezett piacon rendszeresen kereskednek, a tárgyév utolsó kereskedési napjára közzétett záró- vagy elszámolóár alapján;
b) ha az a) pont szerinti érték nem áll rendelkezésre, az opciós jogot nyilvántartó befektetési szolgáltató, pénzügyi intézmény vagy elszámolóház által a tárgyév utolsó napjára az adott opciós jog tekintetében kimutatott pozitív piaci érték alapján;
c) ha az a) vagy b) pont szerinti érték nem áll rendelkezésre, az opciós jog független személyek közötti alapításakor vagy átruházásakor, a tárgyév utolsó napját megelőző tizenkét hónapon belül alkalmazott ellenérték alapján, feltéve, hogy az ügylet időpontja óta az opciós jog értékét lényegesen befolyásoló körülmény nem változott; vagy
d) ha az a)–c) pont szerinti érték nem áll rendelkezésre, az opciós jog értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező, az adóalanytól független szakértő által, általánosan elfogadott értékelési módszerrel megállapított szokásos piaci érték alapján.
(3) Az opciós jog számított értéke a (2) bekezdés alapján meghatározott szokásos piaci érték és a (4) bekezdés szerint meghatározott belső érték közül a magasabb összeg.
(4) Az opciós jog belső értéke
a) valamely vagyonelem megszerzésére, jegyzésére, átváltására vagy kicserélésére jogosító opciós jog esetén a mögöttes vagyonelemnek az opciós jog fennállását figyelmen kívül hagyva, e törvény szerint megállapított számított értékének az opciós jog gyakorlása esetén a jogosultat terhelő teljes ellenszolgáltatást meghaladó pozitív összege;
b) valamely vagyonelem elidegenítésére jogosító opciós jog esetén az opciós jog gyakorlása esetén a jogosultat megillető teljes ellenszolgáltatásnak a mögöttes vagyonelem – az opciós jog fennállását figyelmen kívül hagyva – e törvény szerint megállapított számított értékét meghaladó pozitív összege;
c) pénzbeli elszámolásra jogosító opciós jog esetén az az opciós jog feltételei szerint meghatározott pozitív összeg, amely a mögöttes vagyonelemnek a tárgyév utolsó napjára megállapított számított értéke és a szerződés szerinti elszámolási alapérték különbözete alapján a jogosultat megilletné, ha az elszámolási értéket a tárgyév utolsó napján határoznák meg.
(5) A (4) bekezdés a) és b) pontja szerinti ellenszolgáltatás meghatározásakor a pénzben teljesítendő összeg mellett figyelembe kell venni az opciós jog gyakorlása esetén átadandó, illetve beváltás vagy átváltás következtében megszűnő vagyonelem számított értékét és a jogosultat terhelő más, pénzértékben kifejezhető kötelezettséget is. Az opciós jog megszerzéséért korábban megfizetett ellenérték az opciós jog gyakorlása esetén teljesítendő ellenszolgáltatásba nem számít bele.
(6) A (2) bekezdés d) pontja szerinti értékelés során különösen a mögöttes vagyonelem számított értékét, az opciós jog gyakorlása esetén teljesítendő ellenszolgáltatást, az opciós jog hátralévő időtartamát, gyakorlásának feltételeit, a mögöttes vagyonelem értékének várható változékonyságát, a vagyonelemből származó hozamot, az irányadó kamatszintet, valamint az opciós jog átruházhatóságának korlátozását kell figyelembe venni.
(7) Nem kell figyelembe venni azt az opciós jogot, amelynek megszerzése vagy fennmaradása a jogosult jövőbeni személyes közreműködésétől vagy teljesítményétől függ, feltéve, hogy e feltétel teljesüléséig az opciós jog nem gyakorolható és nem ruházható át. Az opciós jog gyakorlására nyitva álló időszak meg nem nyílása önmagában nem zárja ki az opciós jog figyelembevételét. Nem kell az opciós jogot önálló vagyonelemként figyelembe venni akkor sem, ha az önállóan nem ruházható át, és értéke valamely más vagyonelem e törvény szerint megállapított számított értékében már teljes egészében megjelenik.
(8) A 6. § (1) bekezdésétől eltérően az opciós jog kötelezettje az adóalap megállapításakor tartozásként figyelembe veheti
a) a befektetési szolgáltató, pénzügyi intézmény vagy elszámolóház által a tárgyév utolsó napjára az adott opciós jog tekintetében kimutatott negatív piaci érték abszolút összegét, vagy
b) az a) pont hatálya alá nem tartozó esetben az opciós jog (3) bekezdés szerint meghatározott számított értékét,
feltéve, hogy az opciós jog a tárgyév utolsó napján jogilag kikényszeríthető, és azt a kötelezett egyoldalúan nem vonhatja vissza.
(9) A (8) bekezdés b) pontja akkor alkalmazható, ha a kötelezett az adóbevallásában feltünteti az opciós jog jogosultjának nevét, adóazonosító jelét, adószámát vagy külföldi adóazonosító számát, a mögöttes vagyonelem azonosításához szükséges adatokat, az opciós jog típusát, az opciós jog gyakorlása esetén teljesítendő ellenszolgáltatást, a gyakorlási időszak végét és a tartozásként figyelembe vett összeget.
(10) A (8) bekezdés alapján figyelembe vett összeg az opciós jog kötelezettjénél más jogcímen tartozásként nem vonható le, és az opciós joggal érintett vagyonelem számított értékét sem csökkentheti.
13. A vagyonkezelési adóalany adóalapja
24. §
(1) A vagyonkezelési adóalany adóalapjának megállapítása során a vagyonába tartozó adóköteles vagyonelemeket az e törvényben az adott vagyonelemre meghatározott értékelési szabályok szerint, vagyonelemenként megállapított számított értéken kell figyelembe venni.
(2) A vagyonkezelési adóalany adóalapját az (1) bekezdés szerint meghatározott számított értékek alapján a 6. § szerint kell megállapítani.
(3) Kapcsolt vagyonkezelési adóalanyoknak minősülnek azok a vagyonkezelési adóalanyok, amelyeknek legalább egy-egy vagyonrendelője
a) ugyanaz a személy,
b) egymásnak a Ptk. szerinti hozzátartozói, vagy
c) egymással a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban állnak,
feltéve, hogy az e személyek által rendelkezésre bocsátott vagyon, az annak helyébe lépő vagyon vagy annak hozama a tárgyév utolsó napján az érintett vagyonkezelési adóalany vagyonának részét képezi. A kapcsoltság fennállását nem érinti, ha a vagyon rendelkezésre bocsátása közvetítő személyen, szervezeten, jogviszonyon vagy más vagyonkezelési adóalanyon keresztül történt. A kapcsoltság akkor is fennáll, ha az az e bekezdés szerinti kapcsolati láncolaton keresztül állapítható meg.
(4) A kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok a 6. § szerinti egymilliárd forintos értékhatárt tárgyévenként együttesen egy alkalommal alkalmazhatják. Az értékhatár a kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok között megosztható, az általuk figyelembe vett összegek együttes összege azonban nem haladhatja meg az egymilliárd forintot.
(5) A (4) bekezdés szerinti megosztás akkor érvényes, ha valamennyi kapcsolt vagyonkezelési adóalany a 25. § (1) bekezdése szerinti határidőig az állami adó- és vámhatóság által erre a célra rendszeresített űrlapon azonos tartalmú nyilatkozatot tesz a kapcsolt vagyonkezelési adóalanyokról és az általuk alkalmazott értékhatár összegéről. A nyilatkozat az adott tárgyévre szól, és valamennyi kapcsolt vagyonkezelési adóalanyt köti.
(6) Ha a kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok nem tesznek határidőben azonos tartalmú nyilatkozatot, az egymilliárd forintos értékhatárt a vagyonkezelési adóalanyok létrejöttének sorrendjében kell közöttük felosztani. A legkorábban létrejött vagyonkezelési adóalany az értékhatárból legfeljebb a 6. § szerint, az értékhatár figyelembevétele nélkül meghatározott összeggel azonos összeget alkalmazhat. A sorban következő vagyonkezelési adóalany az értékhatárnak csak a korábban létrejött vagyonkezelési adóalanyok által fel nem használt részét alkalmazhatja. Azonos napon létrejött vagyonkezelési adóalanyok esetében a kisebb adószámú vagyonkezelési adóalanyt kell korábban létrejöttnek tekinteni.
(7) A kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok adóalanyiságát a (4)–(6) bekezdés nem érinti; az adóalapot és az adót vagyonkezelési adóalanyonként külön-külön kell megállapítani, bevallani és megfizetni.
(8) E § alkalmazásában vagyonrendelő alatt a bizalmi vagyonkezelési jogviszony vagyonrendelőjét, a magánalapítvány alapítóját és csatlakozóját, továbbá a nem magyar jog alapján létrejött vagyonkezelési adóalany esetében az ezeknek megfelelő személyt kell érteni.
HARMADIK RÉSZELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK
VII. FejezetAz adó megállapítása, bevallása, megfizetése és egyéb eljárási rendelkezések
25. §
(1) Az adóalany az adóját – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – tárgyévenként, a tárgyév utolsó napján fennálló vagyonállapot alapján önadózással állapítja meg, vallja be és fizeti meg a tárgyévet követő év augusztus 31-éig az állami adó- és vámhatósághoz. Az adóalanyt bevallási kötelezettség csak akkor terheli, ha a tárgyévre vagyonadó-fizetési kötelezettsége keletkezik. A vagyonadót az adóalany az állami adó- és vámhatóság által rendszeresített űrlapon vallja be.
(2) Ha a magánszemély adóalany az adókötelezettség keletkezését követően meghal, amennyiben nem teljesítette valamennyi (1) bekezdés szerinti kötelezettségét, az adót az állami adóhatóság állapítja meg a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követő 90 napon belül.
(3) A (2) bekezdés szerinti esetben az adómegállapításhoz való jog elévülési ideje azon a napon kezdődik, melyen az adóhatóság tudomást szerez a hagyaték átadásának tényéről.
(4) Az adóalany az általa örökölt, de az adókötelezettség keletkezésének napjáig neki át nem adott vagyonelemek utáni vagyonadót, ha
a) az örökölt vagyontárgyak figyelembevétele nélkül is adókötelezettsége keletkezik a hagyaték átszállásának napját magában foglaló tárgyévben, a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követő nyolcadik hónap utolsó napjáig az Art. szerinti, önellenőrzés esetén alkalmazandó jogkövetkezmények nélkül benyújtható önellenőrzés keretében,
b) az örökölt vagyontárgyak figyelembevétele nélkül nem keletkezik adókötelezettsége a hagyaték átszállásának napját magában foglaló tárgyévben, a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követő nyolcadik hónap utolsó napjáig
állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
(5) A magánszemély, valamint a vagyonkezelési adóalany a vagyonadóval kapcsolatos adókötelezettségeinek teljesítésével, valamint az állami adó- és vámhatósággal való kapcsolattartással összefüggő ügyintézés során elektronikus ügyintézésre köteles.
(6) Az adóalapot és az adót forintban kell meghatározni. Az adót ezer forintra kerekítve kell bevallani és megfizetni.
(7) A bevallásban fel kell tüntetni
a) az adóalany azonosító adatait, adóazonosító számát,
b) az adóalap megállapítása során figyelembe vett valamennyi vagyonelem megnevezését, megszerzésének jogcímét, és – ha az e törvény szerinti értékeléshez szükséges – időpontját, az azok azonosításához szükséges adatokat, az adóalanyt megillető hányadot, valamint a vagyonelem számított értékét,
c) vagyonelemenként az alkalmazott értékelési módszert és a számított érték meghatározásának alapjául szolgáló lényeges adatokat,
d) az adóalap megállapítása során figyelembe vett tartozások jogcímét és összegét, továbbá – ha a tartozás levonhatóságának feltétele az adóköteles vagyonelemhez való közvetlen kapcsolódás – az érintett vagyonelem megjelölését,
e) az adóból levonható adók és az egyéb adócsökkentő tételek megnevezését és összegét, valamint a levonás, illetve az adócsökkentés alapjául szolgáló adatokat,
f) az adóalap és a fizetendő adó összegét,
g) a vagyonkezelési adóalany létrejöttére és működésére irányadó jogot, a vagyonkezelési adóalannyá, valamint belföldi vagy külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalannyá történő minősítéshez szükséges adatokat és körülményeket; nem magyar jog alapján létrejött vagyonkezelési adóalany esetében ideértve különösen a tényleges irányítási hely meghatározásához szükséges adatokat, valamint
h) az e törvény szerinti adóügyben eljáró képviselő azonosító adatait és adóazonosító számát, továbbá – ha alkalmazandó – a belföldi kézbesítési címet és a kézbesítés átvételére jogosult személy azonosító adatait, nevét és lakcímét vagy székhelyét.
(8) Az adóalany a bevallásban szereplő adatok, a vagyonelemek számított értéke, az alkalmazott értékelési módszer, a levont tartozások, valamint az adócsökkentések és levonások alátámasztására alkalmas iratokat, nyilvántartásokat és bizonylatokat az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrzi, és azokat az állami adó- és vámhatóság felhívására bemutatja.
26. §
(1) Az adóalany kérelmére az állami adó- és vámhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést (a továbbiakban együtt: fizetési könnyítés) engedélyezhet, ha az adó egyösszegű megfizetése az adóalany likviditási helyzetére tekintettel aránytalanul súlyos terhet jelentene, és az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem elbírálása során figyelembe kell venni különösen azt a körülményt, ha az adóalap megállapítása során figyelembe vett vagyonának legalább 50 százaléka olyan vagyonelem, amelyből az adóalanynak az adó megfizetéséhez szükséges likvid pénzeszköze közvetlenül nem származik. A fizetési könnyítés legfeljebb tizenkét hónapra, kivételes méltánylást érdemlő esetben – különösen lakhatást szolgáló ingatlan vagy társasági részesedés után fennálló adókötelezettség esetén – legfeljebb huszonnégy hónapra engedélyezhető.
(3) A vagyonadó-tartozásra az Art. 199. §-a szerinti automatikus részletfizetés szabályai nem alkalmazhatóak.
27. §
(1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az Art. és az Air. rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Ha az adóalany az ingatlan számított értékének meghatározása során a 19. § szerint megállapított forgalmi értéket alkalmazza, és az állami adó- és vámhatóság ellenőrzés során az ingatlan számított értékét ennél magasabb összegben állapítja meg, az ebből eredő adóhiány után adóbírság, késedelmi pótlék nem állapítható meg, feltéve, hogy
a) az értékbecslés megfelelt az e törvényben meghatározott tartalmi és módszertani követelményeknek, és
b) az adóalany az értékeléshez szükséges, általa ismert adatokat és körülményeket teljes körűen és a valóságnak megfelelően az értékelő rendelkezésére bocsátotta, és az értékelés eredményét nem befolyásolta megtévesztő módon.
(3) A (2) bekezdés szerinti mentesülés nem érinti az adókülönbözet megállapítását.
(4) Ha az állami adóhatóság ellenőrzése során bizonyítja, hogy a számított érték alapjául figyelembe vett ügyleti értéket a felek adóelkerülési céllal az ingatlan szokásos piaci értékénél alacsonyabb összegben határozták meg, ellenőrzése során az így megállapított szokásos piaci értéket kell ügyleti értéknek tekinteni.
28. §
(1) Ha a vagyonadó-bevallásban feltüntetett adatok, és az állami adó- és vámhatóság nyilvántartásaiban szereplő vagy hivatalosan tudomására jutott adatok közötti ellentmondás a vagyonadóalap csökkenését eredményezi, az állami adó- és vámhatóság tizenöt napos határidő tűzésével felhívja az adózót az ellentmondás tisztázására.
(2) Az (1) bekezdés szerinti felhívásban az állami adó- és vámhatóság megjelöli az (1) bekezdés szerinti ellentmondásokat.
(3) Az állami adó- és vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidőt – az adózó határidő lejárta előtt benyújtott, igazolt kérelmére – egy alkalommal, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja, ha a határidő megtartása az adózón kívül álló, elháríthatatlan okból nem lehetséges.
(4) Az állami adó- és vámhatóság adóellenőrzést indít, ha
a) az adózó az (1) bekezdés szerinti felhívásnak nem tesz eleget, vagy
b) az ellentmondás az adózó nyilatkozata ellenére sem tisztázódik és (1) bekezdés szerinti vagyonadóalap-csökkenés mértéke eléri az 500 millió forintot.
A vagyonkezelési adóalanyra vonatkozó különös adóigazgatási szabályok
29. §
(1) A vagyonkezelési adóalany e törvény szerinti adókötelezettségével összefüggésben az Air., az Art., valamint az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény rendelkezéseit az e §-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A vagyonkezelési adóalany e törvény szerinti adóügyében az adózói jogokat és kötelezettségeket a vagyonkezelési adóalany képviseletére, ennek hiányában vagyonának kezelésére az irányadó jog alapján jogosult személy gyakorolja, illetve teljesíti.
(3) Ha a (2) bekezdés szerinti személyből több van, a vagyonkezelési adóalany a (4) bekezdés szerinti bejelentéssel egyidejűleg köteles közülük egy személyt elsődleges képviselőként az állami adó- és vámhatósághoz bejelenteni. Az elsődleges képviselő bejelentéséig bármelyik, a (2) bekezdés szerinti személy jogosult a vagyonkezelési adóalany nevében eljárni. Az elsődleges képviselő bejelentését követően a vagyonkezelési adóalany e törvény szerinti adóügyében az elsődleges képviselő jár el.
(4) A vagyonkezelési adóalany harminc napon belül bejelenti az állami adó- és vámhatósághoz:
a) az e törvény hatálybalépését követően magyar jog alapján létrejött vagyonkezelési adóalany esetében a létrejöttét,
b) a nem magyar jog alapján létrejött vagyonkezelési adóalany esetében azt, hogy tényleges irányítási helyét Magyarországra helyezte
c) a külföldi illetőségű vagyonkezelési adóalany esetében azt, hogy e törvény hatálybalépését követően első alkalommal szerez olyan vagyonelemet, amelyre az e törvény szerinti adókötelezettsége kiterjed,
(5) Ha a (4) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti vagyonkezelési adóalany tényleges belföldi irányítása megszűnik vagy valamennyi (4) bekezdés c) pont szerinti vagyonelemét elidegeníti, és ezt követően a (4) bekezdés b)–c) pont szerinti körülmények valamelyike ismételten bekövetkezik, a (4) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettséget ismételten teljesíteni kell.
(6) Ha a vagyonkezelési adóalany a (4)–(5) bekezdés szerinti bejelentés időpontjában adószámmal nem rendelkezik, a bejelentéssel egyidejűleg bejelentkezik az állami adó- és vámhatósághoz. Az állami adó- és vámhatóság a vagyonkezelési adóalany részére adószámot állapít meg. Ha a vagyonkezelési adóalany adószámmal rendelkezik, az e törvény szerinti adókötelezettségeit a már megállapított adószáma alatt teljesíti.
(7) A vagyonkezelési adóalany a (4)–(5) bekezdés szerinti bejelentéssel egyidejűleg bejelenti
a) a létrehozására és működésére irányadó jogot és annak államát,
b) külföldi nyilvántartási vagy adóazonosító számát, ha ilyennel rendelkezik,
c) tényleges irányítási helyét,
d) a (2) bekezdés szerinti személy nevét vagy elnevezését, lakóhelyét vagy székhelyét, valamint adóazonosító számát, ennek hiányában külföldi adóazonosító vagy más nyilvántartási számát,
e) a (3) bekezdés szerinti elsődleges képviselő adatait,
f) az e törvény szerinti adózásával összefüggő iratok őrzésének helyét,
g) a 24. § (8) bekezdése szerinti valamennyi vagyonrendelő nevét vagy elnevezését, lakóhelyét vagy székhelyét, adóazonosító számát, ennek hiányában külföldi adóazonosító vagy más nyilvántartási számát, valamint
h) ha a vagyonrendelő más vagyonkezelési adóalany vagyonrendelőjével a 24. § (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerinti kapcsolatban áll, e másik vagyonrendelő nevét vagy elnevezését, adóazonosító számát, ennek hiányában külföldi adóazonosító vagy más nyilvántartási számát, valamint a kapcsolat 24. § (3) bekezdése szerinti jogcímét.
(8) A (2) bekezdés szerinti személy a vagyonkezelési adóalany e törvény szerinti adózásával összefüggő iratokat a saját adózásával, valamint az általa képviselt vagy kezelt más vagyonkezelési adóalany adózásával összefüggő iratoktól elkülönítetten tartja nyilván.
(9) Ha a (2) bekezdés szerinti személyek egyike sem rendelkezik belföldi lakóhellyel vagy székhellyel, a vagyonkezelési adóalany köteles belföldi kézbesítési meghatalmazottat bejelenteni az állami adó- és vámhatósághoz.
(10) A vagyonkezelési adóalany a változás bekövetkezésétől számított harminc napon belül bejelenti az állami adó- és vámhatósághoz
a) belföldi illetőségének keletkezését vagy megszűnését,
b) a (3), (7) és (9) bekezdés alapján bejelentett adatok változását, valamint
c) az adóalanyiságának megszűnését.
(11) Ha a vagyonkezelési adóalany e törvény szerinti adóalanyisága megszűnik, az állami adó- és vámhatóság az adószámát törli, ha annak fenntartása más adókötelezettség teljesítéséhez nem szükséges.
(12) Az e törvény szerinti adót a vagyonkezelési adóalany vagyonából kell teljesíteni. A vagyonkezelési adóalany képviseletére vagy vagyonának kezelésére jogosult személy köteles gondoskodni arról, hogy az adó megfizetéséhez szükséges pénzeszközök a vagyonkezelési adóalany vagyonából rendelkezésre álljanak.
(13) A vagyonkezelési adóalany e törvény szerinti adótartozása az elkülönített vagyonába tartozó vagyonelemekből hajtható végre, ideértve azokat a vagyonelemeket is, amelyek az irányadó jog alapján a vagyonkezelő tulajdonában állnak, de a vagyonkezelési adóalany elkülönített vagyonához tartoznak. Az adótartozás végrehajtása nem terjedhet ki a vagyonkezelőnek az elkülönített vagyonhoz nem tartozó saját vagyonára.
NEGYEDIK RÉSZAZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ADATSZOLGÁLTATÁS
30. §
(1) Az a belföldi székhelyű gazdasági társaság, amelynél az utolsó lezárt üzleti évi beszámoló szerinti saját tőke meghaladta az 500 millió forintot, a rejtett tartalékok megállapításához szükséges 2. § 31. pont szerinti, könyvvizsgáló által felülvizsgált adatokról a beszámoló elfogadását követő 30 napon belül tájékoztatja a tulajdonosi jogokat gyakorló személyeket, valamint az állami adó- és vámhatóságot.
(2) Külföldi székhelyű gazdasági társaság esetén a rejtett tartalékok megállapításához a külföldi székhelyű gazdasági társaság e törvény rejtett tartalékokra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő – a tulajdonosi jogokat gyakorló személyek részére megküldött – adatszolgáltatása is figyelembe vehető.
(3) Amennyiben e törvény alapján felmerül a cégértékelés kötelezettsége, illetve lehetősége, az érintett társasági részesedést kibocsátó, belföldi székhelyű gazdasági társaság az ehhez szükséges adatokat, információkat a cégértékelési szolgáltatást nyújtó részére, annak kérésére 30 napon belül rendelkezésre bocsátja.
ÖTÖDIK RÉSZVEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
1. Vegyes rendelkezések
31. §
(1) Az e törvény alapján megfizetett adó a központi költségvetés bevétele.
(2) Az adóalany az adóbevallásában tett nyilatkozatával rendelkezhet arról, hogy az általa e törvény alapján ténylegesen megfizetett adó 5 százalékát a Nemzeti Együttműködési Alap javára számolják el.
2. Hatályba léptető és felhatalmazó rendelkezés
32. §
Ez a törvény 2026. december 15-én lép hatályba.
33. §
Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendelettel állapítsa meg a vagyonadóval kapcsolatos bejelentési és nyilvántartási szabályokat.
3. Átmeneti rendelkezések
34. §
(1) A 2. § 3. pont a) alpontjának alkalmazásában az ott meghatározott ötéves időtartamot annál a magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemélynél, akit Magyarországon a magyar jogszabályok alapján nyilvántartásba nem vett külföldi munkáltató kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztat e törvény hatálybalépésének időpontjában, e törvény hatálybalépésétől kell számítani.
(2) A 2026. tárgyévi vagyonadó megállapításához szükséges 30. § (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatást a törvény hatálybalépése előtt elfogadott, utolsó, naptári évtől eltérő üzleti évi beszámoló esetén legkésőbb 2027. augusztus 31-ét megelőző 30. napig kell teljesíteni.
35. §
(1) A 2026. évben a 2. § 33. pontjában foglaltaktól eltérően tárgyév alatt a törvény hatálybalépésének napjától az adókötelezettség keletkezésének napjáig terjedő időszakot kell érteni.
(2) A 2026. évben az adóalany választása szerint
a) alkalmazhatja a 12. § (1)-(2) bekezdés szerinti értéket vagy
b) az a) ponttól eltérően
ba) szabályozott piacon (tőzsdén) jegyzett társasági részesedés számított értéke a részesedés tárgyév utolsó kereskedési napján kialakult záróárfolyammal számított értéke, vagy ha a záróárfolyam több mint 10 százalékkal eltér a tárgyév napjainak forgalommal súlyozott átlagárfolyamától, akkor a tárgyévi átlagárfolyamával számított értéke.
bb) a szabályozott piacon (tőzsdén) kívüli forgalomban rendszeresen kereskedett társasági részesedés számított értéke a részesedés tárgyév utolsó kereskedési napján kialakult záróárfolyammal számított értéke, vagy ha a záróárfolyam több mint 10 százalékkal eltér tárgyév napjainak forgalommal súlyozott átlagárfolyamától, akkor a tárgyévi átlagárfolyamával számított értéke.
(3) A 2026. évben az adóalany választása szerint
a) alkalmazhatja a 21. § (2)-(3) bekezdés szerinti értéket
b) az a) ponttól eltérően
ba) a társasági részesedésnek vagy kollektív befektetési értékpapírnak nem minősülő, szabályozott piacon (tőzsdén) jegyzett hitelviszonyt megtestesítő értékpapír számított értékekeént a tárgyévben rendelkezésre álló záróárfolyamok számtani átlagát kell figyelembe venni,
bb) a szabályozott piacon (tőzsdén) nem jegyzett, de szabályozott piacon kívüli forgalomban rendszeresen kereskedett hitelviszonyt megtestesítő értékpapír számított értékét a tárgyévben rendelkezésre álló, az adóalanytól és az értékpapír kibocsátójától független, üzletszerűen pénzügyi piaci adatszolgáltatást végző személy által közzétett piaci árfolyamok számtani átlaga alapján kell meghatározni. Ha ilyen árfolyam nem áll rendelkezésre, a 21. § (5) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni.
(4) E törvény hatályba lépésétől számított harminc napon belül
a) már fennálló belföldi vagyonkezelési adóalany azt a tényt, hogy e törvény hatálya alá tartozik
b) az e törvény hatálybalépésekor már fennálló külföldi vagyonkezelési adóalany azt a tényt, hogy e napon rendelkezik olyan vagyonelemmel, amelyre az e törvény szerinti adókötelezettsége kiterjed, bejelenti az állami adó- és vámhatósághoz.
1. melléklet
a 2026. évi … törvényhez
Szabályozott piacon (tőzsdén) nem jegyzett és szabályozott piacon, tőzsdén kívüli forgalomban rendszeresen nem kereskedett társasági részesedések adózás alapjául szolgáló számított vagyoni értékének meghatározása
I. A társasági részesedés vagyoni értéke (V) a tulajdonolt gazdasági társaságra vonatkozó, a statikus vagyoni helyzetet mutató saját tőke (ST) értékének, valamint a jövedelemtermelő képességet reprezentáló hozamérték (H) kétszeresének a tulajdoni hányadra jutó súlyozott átlaga:
V = [(ST + 2 x H) ÷ 3] x tulajdoni hányad
ahol:
a) a saját tőke (ST) értéke a részesedést kibocsátó gazdasági társaság utolsó lezárt üzleti évi beszámolója szerinti saját tőke összege;
b) a hozamérték (H) a részesedést kibocsátó gazdasági társaság utolsó három lezárt üzleti évi beszámolója szerinti adózott eredményének (AE) egyszerű számtani átlaga, elosztva a tőkésítési rátával (T):
H = [(AEn + AEn-1 + AEn-2) ÷ 3] ÷ T
Amennyiben a lezárt üzleti évi beszámolók szerinti adózott eredmény (AE) egyszerű számtani átlaga negatív, abban az esetben a vagyoni érték (V) számítása során a hozamértéket (H) 0-nak kell tekinteni.
Az elvárt tőkemegtérülés biztosításához meghatározott tőkésítési ráta T = 15 százalék (0,15).
II. Holdingvállalkozásban fennálló társasági részesedés vagyoni értéke (V) – az I. pontban foglaltaktól eltérően – a részesedést kibocsátó gazdasági társaság utolsó lezárt üzleti évi beszámolója szerinti saját tőke (ST) tulajdoni hányadra jutó értéke:
V = ST x tulajdoni hányad
III. Jogelőd nélkül alapított gazdasági társaságban (ide nem értve a holdingvállalkozást) fennálló társasági részesedés vagyoni értékének (V) meghatározása során az alapítás üzleti évében és az azt követő két üzleti évben a hozamértéket (H) 0-nak kell tekinteni:
V = [(ST + 2 x 0) ÷ 3] x tulajdoni hányad
Nem alkalmazható az e pont szerinti értékelés attól az üzleti évtől kezdve, amely üzleti évben a lezárt üzleti évi beszámolóban a gazdasági társaság saját tőkéje meghaladja az 500 millió forintot, vagy amely üzleti évben a saját tőke (ST) 25 százalékát meghaladó hozamérték áll rendelkezésre. Az ilyen esetben a vagyoni értéket (V) az I. pont szerint kell meghatározni.
IV. Az I.-III. pont szerinti saját tőke (ST) és adózott eredmény (AE) meghatározása során
a) Azon gazdasági társaság esetén, amelynél az utolsó lezárt üzleti évi beszámoló szerinti saját tőke nem haladta meg az 500 millió forintot, a vagyonadó alapjának számítása során a saját tőke (ST) értékeként az utolsó lezárt üzleti évi beszámoló szerinti saját tőke értékét kell figyelembe venni.
b) Azon gazdasági társaság esetén, amelynél az utolsó lezárt üzleti évi beszámoló szerinti saját tőke meghaladta az 500 millió forintot, a vagyonadó alapjának számítása során a saját tőke (ST) értékeként az utolsó lezárt üzleti évi beszámoló szerinti saját tőke rejtett tartalékkal korrigált (növelt) értékét kell figyelembe venni.
c) Rejtett tartalék számítása: a b) pont alkalmazásában rejtett tartalékként az utolsó lezárt üzleti évi beszámoló mérlegében befektetett eszközként kimutatott ingatlanok, társasági részesedések és értékpapírok piaci értéke és könyv szerinti értéke –ideértve a számviteli törvény szerinti értékhelyesbítés, vagy az azzal azonos tartalmú, a befektetett eszközhöz kapcsolódóan külön tételben kimutatott értékkülönbözet összegét is – közötti pozitív különbözet ezen eszközökhöz kapcsolódó halasztott adókötelezettséggel csökkentett, független könyvvizsgáló által felülvizsgált összegét kell figyelembe venni. A rejtett tartalék számítása során az ingatlanok, társasági részesedések és értékpapírok piaci értékeként ezen eszközök e törvény szerinti értékeléssel megállapított számított értéke is figyelembe vehető.
d) A számviteli törvénytől eltérő pénzügyi beszámolási keretrendszer (számviteli standard) szerint elkészített és elfogadott éves pénzügyi kimutatás esetén
− saját tőke (ST) alatt a mérlegben szereplő eszközök és kötelezettségek különbözetét (nettó eszközérték), továbbá
− adózott eredmény (AE) alatt a bevételek és költségek/ráfordítások különbözetének jövedelemadóval csökkentett összegét
kell érteni, elnevezésétől függetlenül.
e) A saját tőke (ST) összege csökkenthető az utolsó lezárt üzleti évi beszámoló mérlegfordulónapját követően jóváhagyott vagy kifizetett osztalék összegével, amennyiben annak összegét az utolsó lezárt üzleti évi beszámoló szerinti saját tőke összege tartalmazza.
V. A vagyoni érték (V) meghatározása során
a) amennyiben csak egy vagy két lezárt üzleti évi beszámoló adatai állnak rendelkezésre, akkor a rendelkezésre álló adatokat kell megfelelően figyelembe venni. A 365 napnál rövidebb vagy hosszabb üzleti év adózott eredményét egész évre kell átszámítani (arányosítani);
b) kisebbségi társasági részesedés (50 százalék alatti közvetlen és közvetett tulajdoni hányad) esetén
− 33 százalékot elérő tulajdoni hányad esetén 25 százalékkal,
− 33 százalékot el nem érő tulajdoni hányad esetén 30 százalékkal
csökkenthető az I.-III. pont szerinti vagyoni érték.
c) a társasági részesedés jelentős, 10 százalékot meghaladó, független harmadik felek közötti értékesítése (átruházása) esetén a vagyoni érték meghatározása során, az értékesítéstől számított egy évig, az átruházási szerződésben meghatározott tranzakciós ellenérték is figyelembe vehető, amennyiben az tükrözi az ésszerű és valószínű valós piaci értéket.
VI. Külföldi gazdasági társaságban lévő társasági részesedés esetén a tőkésítési ráta az adott ország kockázatmentes kamatlába és a szabályozott piacán (tőzsdéjén) nem jegyzett társaságokra alkalmazandó kockázati felár együttes értéke alapján is meghatározható.
VII. Amennyiben a társasági részesedést kibocsátó gazdasági társaság anyavállalatként összevont (konszolidált) éves beszámolót is készít, úgy a vagyoni értéket (V) az egyedi beszámoló adatai helyett az összevont (konszolidált) éves beszámoló adatai alapján kell meghatározni, az e mellékletben foglaltak figyelembevételével.
2. melléklet
a 2026. évi … törvényhez
A belföldön fekvő ingatlan korábbi ügyleti és szakértői értékének indexálási szabályai
1. Az indexált ügyleti érték meghatározása
1.1. A törvény 15. § (3) bekezdése és 19. § (5) bekezdése szerinti esetben az indexálás alapjául szolgáló értéket az e mellékletben az adott ingatlanfajtára meghatározott ármutató változásával kell módosítani.
1.2. Az indexált ügyleti értéket a következő képlet alapján kell meghatározni:
IÉ = ÜÉ × (ZÁ / ÜÁ)
ahol
a) IÉ: az indexált ügyleti érték;
b) ÜÉ: az ügyletben megállapított érték;
c) ZÁ: az adott ingatlanfajtára alkalmazandó záró ármutató;
d) ÜÁ: az adott ingatlanfajtára alkalmazandó ügyleti ármutató.
1.3. E melléklet alapján
a) lakás esetén a 2.1. pont szerinti MNB-lakásárindex,
b) termőföld esetén a 3.1. pont szerinti KSH-termőföldár-adat
alkalmazható.
1.4. Lakásnak vagy termőföldnek nem minősülő ingatlan korábbi ügyleti értéke e melléklet alapján nem indexálható.
1.5. A 19. § (5) bekezdése szerinti szakértői érték indexálása során e melléklet ügyleti értékre és az ügylet időpontjára vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ügyleti érték alatt a szakértő által megállapított forgalmi értéket, az ügylet időpontja alatt az értékelés fordulónapját kell érteni.
2. Lakás indexálása
2.1. E melléklet alkalmazásában MNB-lakásárindex a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, a lakásállomány minőségi összetételének változásától megtisztított nominális lakásárindex.
2.2. Lakás esetén záró ármutatóként a tárgyév utolsó napjáig közzétett legutolsó, a 2.3. pont szerint alkalmazandó MNB-lakásárindexet kell figyelembe venni. Az ezt követően közzétett vagy módosított lakásárindex az adott tárgyévre megállapított indexált ügyleti értéket nem érinti.
2.3. Az indexálás során
a) Budapesten fekvő lakás esetén a Budapestre vonatkozó MNB-lakásárindexet,
b) városban fekvő lakás esetén az ingatlan fekvése szerinti vármegyét magában foglaló, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett regionális városi MNB-lakásárindexet,
c) községben vagy nagyközségben fekvő lakóingatlan esetén a községekre vonatkozó MNB-lakásárindexet
kell alkalmazni.
2.4. Ha a 2.3. pont szerint alkalmazandó lakásárindex az ügyleti vagy a záró időszakra nem áll rendelkezésre, mindkét időszak tekintetében az országos nominális MNB-lakásárindexet kell alkalmazni.
2.5. Ügyleti ármutatóként az ügylet időpontját magában foglaló naptári negyedévre vonatkozó, a tárgyév utolsó napjáig közzétett MNB-lakásárindexet kell alkalmazni.
2.6. Ha az ügylet naptári negyedéve nem, csak az ügylet éve állapítható meg, ügyleti ármutatóként az adott év négy negyedévére közzétett MNB-lakásárindex számtani átlagát kell alkalmazni.
2.7. Ha az ügylet éve nem állapítható meg, vagy az indexáláshoz szükséges MNB-lakásárindex a 2.4. pont alkalmazását követően sem áll rendelkezésre, az ügyleti érték nem indexálható.
3. Termőföld indexálása
3.1. E melléklet alkalmazásában KSH-termőföldár-adat a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a termőföld országos, művelési áganként meghatározott, hektáronkénti éves átlagárát kifejező statisztikai adat.
3.2. A termőföld ügyletben megállapított értéke e pont alapján kizárólag akkor indexálható, ha a termőföld a tárgyév utolsó napján az ingatlan-nyilvántartásban szántó, rét, legelő, szőlő, gyümölcsös vagy erdő művelési ágban van nyilvántartva. A rét, valamint a legelő művelési ág esetében a gyepre vonatkozó KSH-termőföldár-adatot kell alkalmazni.
3.3. Termőföld esetén záró ármutatóként a tárgyév utolsó napjáig közzétett, a legutolsó naptári évre vonatkozó, a 3.2. pont szerint alkalmazandó KSH-termőföldár-adatot kell alkalmazni.
3.4. Ügyleti ármutatóként az ügylet naptári évére vonatkozó, a tárgyév utolsó napjáig közzétett, a 3.2. pont szerint alkalmazandó KSH-termőföldár-adatot kell alkalmazni.
3.5. Ha a 3.2. pont szerint alkalmazandó KSH-termőföldár-adat az ügylet naptári évére vagy a 3.3. pont szerinti naptári évre a tárgyév utolsó napjáig nem áll rendelkezésre, az ügyletben megállapított érték e melléklet alapján nem indexálható. A tárgyév utolsó napját követően közzétett vagy módosított KSH-termőföldár-adat az adott tárgyévre megállapított indexált ügyleti értéket nem érinti.
3.6. Ha az ügylet időpontja és a tárgyév utolsó napja között a termőföld ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett művelési ága megváltozott, az ügyletben megállapított érték e melléklet alapján nem indexálható.